A szucsági iskoláról és oktatásról
2009 március 5
Az állami iskola alapításának kezdeményezője Berde Áron, a kolozsvári egyetem első rektora volt. Az iskolát 1882. december 13-án nyitották meg Szucsáki Állami Elemi Népiskola név alatt. Gondnoksági elnöke Berde Áron, igazgató tanítója Sólyom János, tanítónője Kabos Emma volt. Az első tanévben (1882–1883-ban) összesen 75 gyermek iratkozott be, külön fiú- és leányosztályokba.
A naplókban a következő tantárgyak szerepelnek: hit- és erkölcstan, anyanyelv oktatás (beszéd- és értelemgyakorlat, írás, olvasás), mennyiségtan (számtan, mértan), gazdasági ismeretek, ének, rajz, testgyakorlat. A minősítések „elégséges”, „jó”, „dicséretes”, valamint „kitűnő” lehettek. A sikeres kezdés után azonban az iskola lassan hanyatlik, kevesen járnak rendszeresen iskolába, és még kevesebben végzik el.
1882-ben, az állami iskola megnyitásával megszűnik a magyar nyelvű felekezeti oktatás. 1919-ben Benedek Márton tiszteletes kezdeményezésére újraindították, két évig működött. 1939-ben a Szucsáki Református Egyházközség újra próbálkozik a felekezeti oktatás beindításával.
1898-ban kisdedóvó (óvoda) is létesül a faluban.
Ugyanakkor 1865 előttről léteznek feljegyzések román tannyelvű egyházi iskola működéséről is, amely egy-egy bérelt helyiségben fejtette ki tevékenységét. 1870 körül a kántori lakáshoz építenek egy szobát, ez szolgál iskolaként 1883-ig, majd bezárják, mert nem volt megfelelő. Az új görög-katolikus iskola építését Gheorghe Pop görög-katolikus pap kezdeményezte; ez 1885–1886 között épült fel.
Az állami iskolában 1919-től román nyelven folyt az oktatás, az igazgató Ioan Colceriu, tanítói Gheorghe Deacu és Trifu Vasile. 1921-től magyar tagozat is indult Bakk Árpád tanítóval, aki 1925-ig tanított, majd 1939-ig Téglás Emil követte őt. Az iskolai anyakönyvekben külön tartották nyilván a román és a magyar tagozat tanulóit. A II. világháború idején, az 1940-es impériumváltást követően az oktatás magyar nyelven folyik. A Magyar Királyi Állami Népiskolában négy elemi osztály működik. A két világháború közötti periódusban kevesen végezték el az iskolát, a falu lakosságának jelentős része nem tudott írni-olvasni. Az analfabetizmus felszámolását célzó akciót újabb hatalomátvétel előzi meg. A beiskolázás általános és kötelezővé válásával mindenki tanulhatott. Az iskola és a falu életében is jelentős szerepet töltöttek be az itt letelepedett tanítók: Szépné Kozma Júlia, Felháziné Dombi Etelka, Kiss Ernő, Pintea Ioan, Silaghi Romulus és Szabadi Irén óvónő.
A magyar felső tagozat (V–VIII. osztály) működését veszélyeztette az alacsony tanulólétszám. Ezért bentlakást létesítettek, ide hozták tanulni a környékbeli magyar gyerekeket azokból a falvakból, ahol nem működött magyar tannyelvű iskola (Vista, Mákó, Türe, Bodonkút). A bentlakás a román gyermekeknek is szállásul szolgált: az andrásházi, magyargorbói, magyarnádasi gyermekek a román osztályok létszámát gyarapították. 1988-ban azonban felszámolták a bentlakást, így megszűnt a magyar tannyelvű felső tagozat is.
A tanárok legnagyobb része hosszú ideig tevékenykedik az iskolában, ez emeli az oktatás minőségét. A jól felkészült tanári kar több generációt is útjára bocsátott. Hadd említsük itt meg néhányuk nevét a magyar tagozatról (a teljesség igénye nélkül): Körmendi Ildikó, Horváth Erzsébet, Baki Hari Rozália, Bán Annamária, Béldi Miklós, Juga Anna, valamint a román tagozatról: Bulbuc Cenan Otilia, Cioban Doina, Bran Livia, Goia Ioan, Rusu Nicolae.
Gr. Béldi Miklós különösen kiemelkedő tanár-egyénisége volt iskolánknak: biológia szakos tanárként, ornitológusként megszervezte az Aquila Természetbarátok Körét. E kör tagjaival 1973 és 1987 között tizenöt expedíciót szervezett a Kárpátokban. (Erről lásd bővebben: Béldi Miklós: Az erdélyi havasok ösvényein. Tinivár kiadó, Kolozsvár, 2005.).
A közelmúlt és a jelen
Az 1989-es események megváltoztatták a falu lakosságának társadalmi és szociális helyzetét, a lakosság folyamatosan csökkeni kezdett, ez negatívan hatott az iskolára is. Elsősorban a magyar tagozaton szűnnek meg osztályok, az elemi iskola osztályait is összevonták, 1990-től Valkai Edit tanítónő irányítása alatt működik. Az óvodában is egyetlen összevont magyar tannyelvű csoport van, az óvónő Csete Tünde.
A román tagozaton megmaradtak az önálló osztályok. A legrégibb tanügyi káder Cătană Cornelia tanítónő, aki 1973-tól és Cioază Pavel tanító, aki 1990 óta tanít az iskolában. A felső tagozaton csak román tannyelvű osztályok működnek, a magyar anyanyelvű gyermekek kolozsvári iskolákba ingáznak.
A tanári kar nagy része szintén ingázik, mára már mindenki szakképzett pedagógus: Budişan Steluţa, Nagy Iosif, Dumitrescu Daniela, Petreuş Adina, Bordeianu Roxana. Az iskola igazgatója 1992–1998 között Suciu Mariana, 1998–2006 között Budişan Steluţa, 2006–2008 között Ducai Sorin volt.
A tanulók legnagyobb része továbbtanul elméleti és szakiskolákban, jelentős hányaduk pedig végez felső fokú iskolát is.
Az intézetben végzett munkát pozitívan befolyásolta az anyagi feltételek folyamatos javulása is. 2004-ben öt tantermes új iskolaépület épült a felső tagozat számára, 2006-ban felújították az óvoda épületét, 2007-ben pedig a régi iskola épületének felújítása is megvalósult. Jelenleg az iskola rendelkezik gazdag, megújított könyvtárral, informatikai laboratóriummal, amelyet új számítógépekkel szereltek fel, csatlakozást biztosítva a világhálóra is. A tanári kar tagjai folyamatos továbbképzési tanfolyamokon vesznek részt, melyeknek témája az integrált oktatás, a pályaválasztási tanácsadás, valamint hátrányos helyzetű társadalmi csoportokból származó gyermekek felzárkóztatása.
Bővült az iskolák közötti párbeszéd: így a szucsáki iskola kapcsolatot tart fenn a kisbácsi Transilvani Iskolával, a Kisbácsi Általános Iskolával, a kolozsvári Emil Isac Iskolával. Az intézmények között kölcsönös tapasztalatcsere van, gyakoriak a látogatások, közös tevékenységek megszervezése, mint pl. „A Föld Napja”, vagy a „Légy intelligens, ne légy erőszakos!”, agresszivitást megelőző program közös lebonyolítása.
A szép eredmények mellett hiányosságokról is szólhatunk: a felső tagozaton – elsősorban a hiányzó anyagi feltételek miatt – újra alacsony az iskola látogatás aránya. Az általános értékválság az iskolát sem hagyja érintetlenül: csökken a tanulási kedv, a diákok és szülők érdeklődése az iskola és a tanulás iránt általában.
Az iskolára vonatkozó bővebb történelmi adatok megtalálhatók a falu monográfiájában. Vö.: Antalné Szép Ildikó – Bán Mária: Szucság hét évszázada. Kolozsvár, 2007.
Kiss Mária, történelem szakos tanárnő
