edit blogja
Szomorú számunkra, hogy kis közösségünk egyre jobban ritkul, fogy. Napról napra kevesebben vagyunk. Mindenki távozása űrt hagy maga után és fájdalmat még akkor is, ha ez az élet rendje. Az űr nagyobb marad, ha olyan embert veszítünk el, aki közösségformáló, nevelő ember volt. Nemrég kísértük, utolsó útjára özvegy Szép Gyulánét mindnyájunk Júlia tanítónénijét.
Nagy volt a sürgés-forgás ezen a hétvégén a Zúgóberek Egyesület háza táján. Vendégfogadásra készült a közösség, Monostorapátiról, a testvérfalunkból látogattak el hozzánk barátaink. Nagy örömünkre szolgált ez a találkozás, hiszen ezek azok az alkalmak amikor egy 14 éves ismeretséget, illetve egy nyolc éves testvérkapcsolatot lehet elmélyíteni és erősíteni.
Újra elment közülünk valaki, eggyel kevesebben lettünk. Utolsó útjára kísértük egyik volt tanárunkat, Hari tanárnénit - hiszen mindenki így ismerte Őt -, aki több évtizeden keresztül tanította és irányította a szucsági általános iskola diákjait, történelemre oktatva és emberségre nevelve a falu magyar közösségének gyermekeit.
Ahogyan a viccekben is szoktak, a jó hírrel kezdem. Egyik szemem örül, mert végre ,szűkebb pátriánkban” , Szucságban is van hivatalosan bejegyzett kulturális egyesület.
